Mi az az AMAP?
Az AMAP a francia „Associations pour le maintien d’une Agriculture paysanne” kifejezés rövidítése, aminek nagyjábólagos jelentése: szövetsége a kistermelői mezőgazdaság fenntartásáért. Az AMAP a közösség által támogatott mezőgazdaság (angol kifejezéssel community supported agriculture, CSA) francia megvalósulása, amit Daniel és Denise Vuillon kezdeményezett saját dél-franciaországi gazdaságuk megmentésének érdekében 2001-ben. A gyarkorlatban az AMAP egy-egy termelő és egy-egy vásárlói csoport közvetlen és állandó jellegű kapcsolatán alapuló formális vagy informális közösséget jelent. A fogyasztók szerződésben is kötelezik magukat a gazdaság termékeinek megvásárlására, a közös kockázatvállalásra és bizonyos esetekben az aktív részvételre. A termelő pedig ugyanebben a szerződésben vállalja, hogy szerint heti rendszerességgel látja el termékeivel a fogyasztókat, valamint hogy biztosítja a gazdaság teljes átláthatóságát.
Mit és hol árulnak? Mennyiért? Hogyan viszonyulnak a termékek árai (a) az átlagos bolti árakhoz, (b) a bolti bioárakhoz?
Azt és annyit kapnak meg kosarakra osztva a fogyasztók, ami a gazdaságban megterem, a többlettermést is elosztják. Az átvételi pontok vagy a gazdaság területén magán, vagy valami nyilvános magánterületen vannak (boltok, közösségi házak stb.), ahol a tulajdonos ehhez hozzájárul. Tapasztalataink alapján a kínálat leggyakrabban egyféle termékcsoportra korlátozódik: egyes gazdaságokban zöldséget és gyümölcsöt termesztenek, míg van, ahol állattartással foglalkoznak. Az árakat az éves fenntartási költségek és a tagok/elérhető kosarak létszámának függvényében határozzák meg, ezekben az esetekben a piaci/bolti árakra való tekintet nélkül. A megkérdezett vásárlók szinte egybehangzóan állították, hogy ezek az árak jobbak, mint a hasonló minőségű termékek piaci árai. Saját, nagyjábólagos becsléseinken alapuló tapasztalataink szerint az árak még a szupermarketek áraival is versenyképesek.
Ki, mikor, hogyan ad le rendelést, és hogy veszi át?
Nincsen rendelés, a tagok szezon (ami lehet éves és féléves, illetve szezonális is) elején szerződést kötnek a gazdálkodóval, s azt kapják, ami van. A kiszállítás/átvétel hetente történik az átvételi ponton, itt veszik át az adagjukat a fogyasztók. A kosarukat maguk állítják össze, termékről termékre haladva (itt elképzelhető segítők alkalmazása, hogy gyorsabban lepörögjön az átvétel). Általában egy gazdasághoz több vevőkör csatlakozik, ezek számára az átvétel máskor és sok esetben más helyen is van. A termelő felelős a kiszállításért, a vásárló az átvételért.
Hogy történik a fizetés? Van hitel, ha valaki nem tud fizetni?
A fizetés előre, szerződés alapján csekkekkel történik, amelynek az ütemezését a vásárló határozza meg. Azaz, ha valaki nem tudja kifizetni előre az egész szezont, adhat fizetési meghagyást - ebben az esetben a termelő havonta jut a pénzéhez. De a megbízást ebben az esetben is előre oda kell adni, azaz nincs lehetőség arra, hogy szezon közben dezertáljon egy vásárló.
Van-e olyan, hogy a vásárló nem pénzzel, hanem munkával, áruval, eszközzel, bérletbe adással stb. fizet?
Ilyen nincs. Minden vásárló egyenlő részben vásárol, ha ezen felül vállal még bármilyen munkát, az csak jó.
Milyen messzire szállítanak?
Kimondott cél a minél közelebbi értékesítés, de láttunk 100km felettit is (Nimes és Marseilles között). Ezt igazából maguk az érintettek is problémásnak tartják, ugyanakkor sokszor nagyobb városokban lehet hatékonyan bevásárlókört szervezni.
Milyen garanciákat tudnak érvényesíteni a vevők felé és viszont?
A vásárlók előre kifizetik a termékeket, legalábbis ütemezett fizetési felhatalmazást adnak a gazdának. Innen az ő felelősségük, hogy átveszik-e az árut. Olyan ember nem lép a rendszerbe, aki nem látja be a rendszer őt is érintő kockázatait, emiatt a megismert példákban nem igen fordult elő komoly reklamáció. Aki nagyon elégedetlen, az a következő szezonban már nem vesz részt. Egyedül Benoit Hertz gazdaságában fordult elő egy esetben, hogy valakinek inkább visszafizették kosarának az árát. Mivel minden AMAP gazdaság egyesületként működik, a fogyasztók hivatalos úton is visszajelzést adhatnak a gazdának, beleszólásuk lehet a gazdaság ügyeibe.
Az indulásnál hogyan "oktatták" a célcsoportot?
Vagy ez természetes arrafelé...? Pl. hogy bízzanak abban, hogy mindig megkapják a csomagjukat, és ne lépjenek le a szezon felénél... Az „oktatás” folyamatos, s különösen nagy jelentősége van a nyílt napoknak, piknikeknek, a gazdaságban végzett önkéntes munkának, de a gazdákkal az átvételekkor egyébként is találkoznak. A gyakorlati tudás megszerzését az is segíti, hogy (legalább is az általunk látott esetekben) a fogyasztók is részt vállalnak az elosztások megszervezésében, az adminisztráció lebonyolításában. Emellett pedig hírleveleket adnak ki, honlapot készítenek, recepteket adnak a dobozokban található újszerű zöldségekről.
Hogyan tervezik meg, hogy miből mennyit ültessenek? Van-e előzetes igényfelmérés a vevők felé, és milyen módon? Hogyan zajlik a következő évi termelés megbeszélése? Kik jönnek el, kik szólnak bele a vevők közül? Hogyan volt ez az indulásnál?
Ez gazdaságtól függ, de az általunk látott példákban aprólékosan meg van tervezve a termelés minden egyes lépése. A viszonylag kis méretű földeket nagy intenzitással és tervszerűen művelik. Az egyik gazdaság es
etében minden szezont kérdőív kitöltésével készítenek elő, ahol a fogyasztók értékelhetik mennyire voltak megelégedve az előző szezon kínálatával. Azoknál a gazdaságoknál, ahol az egyesületnek gyakran (pl. havonta) vannak ülései, a fogyasztók rendszeresen jelezhetik, hogy miben bővítenének/ mit hagynának el, és erről a gazda véleményének meghallgatása után döntenek. További visszajelzésre nyílik lehetőség a heti átvételekkor, ezeken ugyanis a gazda is jelen van. Ugyanakkor végső soron a gazdálkodók terveznek: az ő szaktudásuk, tapasztalataik a döntőek. Hiába van valamire igény, ha nem tudják ésszerű keretek közt megtermelni, nem fogják.
Hogy működtetik a hálózatot?
A hálózatok működése és működtetése részben a termelők, részben viszont a fogyasztók funkciója – ez hálózattól hálózatra változik, a különböző szereplőket különböző szintekig bevonva. Míg az Olivades és a Roustide esetében rendes egyesület is alakult, a Cidamos vásárlói nem tömörülnek formális szervezetbe. Az első két esetben a vásárlók nagyobb részt vállalnak a hálózat fenntartásában, de egyben nagyon beleszólásuk is van a dolgok menetébe, míg az utóbbi esetben a vásárlók passzívabb szerepet játszanak, de a termelés felett is kisebb kontrollal bírnak. Az összes AMAP-ot összefogó metahálózat nincs, eltekintve a regionális szinten működő Alliance Provance-tól és a Vuillon házaspár által kezdeményezett CREAMAP-tól. Ezek célja egymás segítése, az új csoportoknak való támogatás stb.
Mennyire foglalkoznak minősítéssel, minőségbiztosítással, vagy csak bizalmi alapon megy az együttműködés?
Egyes gazdaságokban van biominősítés, máshol nincs. Utóbbiak egyszerűen a bizalomra épülnek – a farmer személye és szava a garancia. A hivatalos minősítés bevezetése viszont úgy tűnik, heves vita tárgya. Egyesek úgy gondolják, hogy az egyre inkább terjedő rendszer hitelének megőrzéséhez szükséges lenne egy felügyeleti bizottság bevezetésére. Mások szerint viszont a közösségben kialakuló személyes kapcsolatok elegendő ellenőrzést (egyfajta részvételi minőségbiztosítást) jelentenek és nincs szükség hivatalos minősítésre.
Forrás - További, az AMAP jobb megismerését segítő kérdésekért és válaszokért érdemes tovább olvasni a linken.
http://tudatosvasarlo.hu/attachment/file/105/AMAP_FAQ.pdf
