|
1. rész: A feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) elfogadása elsősorban nem finanszírozási, hanem emberképünk átalakításának a kérdése
Sokan az FNA bevezetésének feltételét, abból vezetik le, hogy a finanszírozását a jelenlegi magyar állami költségvetéshez kell igazítani. Ha nincs erre pénz, akkor nem lehet finanszírozni. Első megközelítésre ez értelmesen hangzik és gyorsan az állam költségvetését kezdik elemezni.
Sajnos ez a következtetés a FNA-ban kevésbé tájékozott polgár számára félrevezető, és máris egy hamis képet sugall az FNA eredeti célkitűzéséről. Az FNA nemzetközi mozgalmak alapkövetelménye, hogy ezt felvegyék az Emberi Alapjogok Chartájába. Ez azt jelenti, hogy ez egy egyetemes jog kellene legyen. És ha ez egyetemes jog, akkor nem a finanszírozás függvénye.
Ettől függetlenül megmarad a finanszírozás kérdése is (ezt a későbbiekben látni fogjuk, hogy nem az igazi kérdés), de ezzel akkor kell foglalkozni, mikor megértettük az FNA társadalomra kifejtett hatását. Lehet hogy ez egyesek számára egy fordított gondolkozás, de erre azért van szükség, mivel az FNA bevezetésével egy kulturális paradigmaváltás történne az emberiség történetében. Egyenlőre csak sejteni lehet, hogy milyen radikális változásokat hozna ez a mai társadalomban. Tehát az az igazi kérdés, hogy érezzük-e szükségességét az ilyen változtatásoknak?
Tehát végeredményben az FNA megközelítése egy világnézeti kérdés. Elfogadjuk-e a jelenlegi termelési-fogyasztási, gazdasági-kulturális rendszerünket és ezen csak kiigazítani szeretnénk, vagy abból a felismerésből tárgyaljuk az FNA-t, hogy a jelenlegi társadalmi- és értékrendszerünkkel komoly problémák vannak, sarkítva, ahogy az Occupy mozgalom is mondja, „maga a rendszer a probléma“.
Csak emlékezzünk Einstein szavaira: „Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.“
Ha csupán korrigálni akarunk ezen a rendszeren, akkor máris a mai gazdasági mutatókkal, a számokkal kezdhetjük. Tanulmányozzuk a GDP-t és megállapítjuk, hogy honnan mennyit kellene elvenni, hogy az FNA finanszírozható legyen. Lehet abból a logikából kiindulni, hogy onnan veszünk el, ahol sok van, a munkajövedelmek megadóztatására fókuszálni, vagy a gazdasági szereplők nyereségét még jobban megadóztatni, de ezekkel szerintem egy be nem vált rendszeren belül mozgunk. Ez a közgazdasági gondolkodás a korai és fejlett kapitalizmus adólogikája, csak az a kérdés hogy vajon ez jelentheti-e a járható útat, vagy ezenkívül más finanszírozási modell is létezik?
Természetesen léteznek egyéb finanszírozási elképzelések is, amik az FNA alapkövetelményeinek jobban megfelelnek, de előbb azt kell megérteni, hogy mi is ez az FNA? Az FNA eredeti formájában, négy feltételt kell teljesítsen, hogy az eredeti, mint nemzetközi mozgalom célkitűzéseit elérje:
a) egyetemes (vagyis mindenkire kiterjed),
b) személyes (vagyis minden személynek jár, a bölcsőtől a koporsóig),
c) feltétel nélküli (vagyis nincs se hozzáférési, sem kizáró feltétele) és
d) elég magas (vagyis nemcsak a test életben tartására kell elegendő legyen, hanem az ember alapvető szellemi igényeire is, például információs, kulturális igényeinek kielégítésére, szociális kapcsolatainak ápolására).
Sokan azt gondolják, hogy a negyedik (d) kritérium teljesítése nálunk még nagyon sokáig nem reális, ezért nekik az a javaslatuk, hogy az FNA a szociális segélyezésnek egy modernebb változata kellene legyen, ami ugyan fejlesztené a jelenlegi ellátórendszert, egyszerűbbé és átláthatóvá tenné azt, de az FNA célkitűzéseit nem lenne képes teljesíteni, mert a jelenlegi gazdasági paradigmában maradna, azaz hataástalan volna.
Az FNA nemzetközi mozgalma (UBI kongresszus, 2012, München) úgy döntött, hogy most az FNA-val kapcsolatban a legfontosabb feladat, ezt a társadalommal megismertetni és elfogadtatni. A mozgalom úgy gondolja, hogy FNA-t csak széles társadalmi támogatottsággal szabad és érdemes bevezeti. Ehhez a társadalmi vélemény kifejtésére is szükség van és a népszavazás eszközét is igénybe kell venni.
Tehát az FNA gyors és elkapkodott bevezetésének a követelése káros is lehet a mozgalom eredeti céljai számára. Szerintem vitatható az a megközelítés, hogy a jelenlegi gazdasági modellben, a jelenlegi adórendszerben a finanszírozásáról akarjuk a közvéleményt meggyőzni, mivel ez egy olyan újraelosztási harcot generál, amit már évtizedek óta lejátszottunk és a többségi társadalom kárára elvesztettünk.
A finanszírozás szempontjából fontos, hogy megértsük a céljainkat az FNA-val kapcsolatban, hova szeretnénk eljutni ennek bevezetésével. Több neves nemzetközi közgazdász (pl. Milton Friedman, a negatív jövedelemadóban) is levezette már, hogy ez nem finanszírozási kérdés. A finanszírozás lehetséges. Az FNA társadalmi elfogadottságának hiánya az igazi probléma. Előbb legyen meg a közakarat, értsük meg miről is szól ez a reform, és azután jöhetnek a különböző finanszírozási javaslatok a megfelelő szakértői javaslatok alapján. Mert ha nincs akarat, akkor hiába a megoldás és ha lenne megoldás, de nincs akarat, akkor lesz ezer kifogás, hogy miért nem jó a megoldás.
A finanszírozásnál arról kell beszélni, hogy az FNA célját melyik modell szolgálja jobban. Tehát nemcsak közgazdasági szempontokat, hanem az FNA vízióját is figyelembe kell venni a döntésnél. Vannak olyan finanszírozási modellek, melyek az FNA-t csupán a szociális oldal felől közelítik meg, pl. a jövedelemadóval való finanszírozás, de vannak olyan megoldások is, melyek az FNA-t társadalmi PARADIGMAVÁLTÓ ESZKÖZként értelmezik, és a szociális előnyök csak egy kellemes mellékhatásai ennek. Fontos lenne, hogy ezeket az összefüggéseket megértessük, mert csak így lehet az FNA társadalmi paradigmaváltó funkcióját belátni, ami győgyírként szolgálhatna a jelenlegi demokratikus rendszerek hibáira.
Tehát az első és legfontosabb: az FNA alapgondolata, emberi jogként való elfogadtatása. Miért van erre szükség, miért nem elég csupán egy törvény, akár az alaptörvény szintjén megfogalmazni?
- Sokan, akik az emberi jogi mozgalmak történetét ismerik, látják, hogy az ember egyik legalapvetőbb jogát, a boldogsághoz való jogot, különböző hatalmi érdekcsoportok, gazdasági rendszerek, politikai ideológiák folyamatosan ellehetetlenítik, és itt az ideje, hogy ennek feltételét, a méltóságteljes élethez való jogot emberi alapjogként a világ elismerje. Tehát az FNA egy olyan emberi alapjog, amely az embernek szociális biztonságot garantálna és elmondhatjuk a XXI. századi technológia fejlettséggel ez lehetséges. Nem az egyén túléléséről, a test életben tartásáról, hanem egy szerény, de a társadalmi részvételt biztosító egzisztenciális alapról beszélünk!
- Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a mai gazdasági-társadalmi problémáink rendszerszintűek, tehát ezek nem pillanatnyi működési zavarok a jóléti társadalom szövetében, hanem a rendszer működési elvéből származó és állandóan visszatérő krízisek, akkor ennek megváltoztatásához olyan eszközök kellenek, melyek rendszer szinten hatnak és ennek békés átalakítását garantálják. Az FNA bevezetésével a gazdasági krízisekből fakadó tömeges szegénység okozta biztonságpolitikai kockázatok elkerülhetőek, például a felkelések vagy a polgárháborúk, amire a történelemben már annyi példát láthattunk.
- Az FNA egy eszköz lehetne az átmenethez egy másik, emberibb, fenntarthatóbb, igazságosabb társadalomba, amiben a MUNKAfogalma új értelmezést kapna. Ha nem értünk egyet ezzel a tézissel és csupán a finom módosításokat szeretnénk eszközölni a rendszeren, akkor elég a szociális juttatások és az újraelosztás javítása, ehhez nincs szükség FNA-ra.
- Az FNA nemzetközi mozgalom felismerte, hogy a társadalom hármas felosztása, az állam, a gazdaság és az egyén egyensúlya az egyén rovására megbillent. Az állam tovább hatalmaskodik, bürokratizálódik és a nép szuverén képviselete nem kielégítő, mivel a gazdasági monopóliumok hatalma egyre nagyobb, és a polgár pozíciója ebben a hármasságban egyre gyengébbé válik. Az újkor jogi történetének nagy vívmánya a római jogrendszeren alapuló tulajdonjog rendszerének a kibővítése, az emberi jogok elismertetése volt. Ezeket a jogokat kell most továbbfejleszteni és megvédeni a sokszor elhatalmasodó nemzetközi érdekcsoportok profitnövelő érdekeivel szemben, hogy a társadalom hármas tartópillére ismét egyensúlyba kerüljön.
Paradigmaváltás vagy reform?
|
2. rész: Az FNA-nak egy másik alapgondolata, hogy a jelenlegi rendszerszintű társadalmi-, gazdasági problémáink a termelési és fogyasztási paradigmákból adódnak és ezek újraértelmezésenélkül problémáink kezelhetetlenek. Lássuk mik ezek a paradigmák?
A MUNKA
Ma még mindig azt gondoljuk, hogy azért dolgozunk, hogy jövedelmet szerezzünk. Valójában az emberi lét lényege, hogy a világot és magunkat tevékenységünkkel alakítsuk és egymást segítve közösen fejlesszük. Minden emberi termelő, alkotó és másoknak vagy önmagunknak elégedettséget okozó tevékenység munka, akkor is ha értéke nem forintosul. Az emberi tevékenység fontos része a generatív munka, vagyis ami az emberiség fennmaradását biztosítja (pl. a gyermeknevelés, a beteg és/vagy az idős hozzátartozó ápolása), a civil és politikai szervezetekben végzett társadalmi munka, de a kreatív, művészeti tevékenység is idetartozik. Ezek nem önérdekből végzett munkák, hanem ezzel a közösség számára valamit visszaad az ember, mert érzi, hogy a közösségtől is kapott. Ez az alapja az emberiségnek, mint együttműködő közösség fennmaradásának, az egymásért vállalt szolidaritás kifejezésének. Ha ezt nem értékeljük megfelelően, akkor mi lesz ebből a társadalomból? Ha a mai ökonomizált és elidegenített munkában nem tudja az egyén a munka generatív értelmét megélni, akkor társadalmi munkát vállal. Ezt ösztönösen teszi, belső lelki motivációból. Tehát a társadalmi munka a nem kielégítő, értelmet nem adó munkából következik.
a) A munka értelme: Humanisztikus szempontból a munka fogalmának egy másik kategóriája, a munka értelme egyre fontosabbá vált. A probléma az, hogy a munka értelmét inkább gazdasági szempontból vizsgáljuk, pedig ez mindig az egyén felől határozható meg. Vagyis ahogy megélem a munkámat, abban van az értelme és ez egyénenként változik. A munka értelme nem csupán gazdasági hatékonyság kérdése, hanem egyéni megélésből is adódik. Ha kézzel szeretek mosogatni és nem géppel, akkor nekem a kézi mosogatásnak is van értelme. Ma a munka értelmét sajnos csupán gazdasági hasznosság oldaláról vizsgálják és az egyéni szempontokat elhanyagoljuk. Az egyénnek a mai gazdaságban alárendelt szerepe van.
b) A munka fogalmának kategóriái: A munka fogalmát az emberiség történetében mindig két fontos kategória határozta meg, a gazdasági”szükségszerűség” és az egyéni, a szubjektumból fakadó”szabadság”. Munkára szükség van társadalmi és egyéni szinten is, de szabadság nélkül a munkás könnyen rabszolgává válik. Ma a szabadság fogalmát a munkán kívül, szabadidőben keressük, a munkától leválasztottuk. Viszont az ember számára értelmet adó, örömteli munkában a “szükségesség” kategóriáját a “szabadság” kategóriájától nem szabadna szétválasztani.
c) A munkaerő mint áru: Ma az emberi munkát árunak tekintjük, amit a dolgozó elad a munkaadónak és ezért az élőmunka költségként jelenik meg a termelésben, pontosabban az egyre magasabb nyereségért folyó versenyben. A munkaadó célja, hogy a munkát a lehető legolcsóbban kapja meg és ezért a dolgozót kiszolgáltatott viszonyban kell tartani. A munka, mint áru akkor lenne megfizetve rendes árában, ha az ember szabadon dönthetne, hogy el szeretné-e adni a munkaidejét vagy nem. Sajnos ma az egzisztenciális kényszer miatt ez a döntési szabadság nem lehetséges, ez csak az FNA bevezetése esetén valósulhatna meg. Enélkül szabad munkaerőpiacról beszélni abszurditás, mivel ma a munkámat muszáj eladnom, hogy az alapvető szükségleteimet kielégítsem. Azt is mondhatjuk, hogy a mai munkaerőpiac inkább „bérrabszolga-kereskedelem“ és nem szabadpiac.
d) A munka lélektana: Fontos felhívni a figyelmet a munka szociálpszichológiai törvényszerűségeire is. Ez munkapszichológiai összefüggésben a “Work-Life balance”kategóriában fogalmazódik meg. A munka értelme nem más mint a munka és élet egymásba való feloldódása. Jelenleg az ökonómiai kényszer miatt ez szétvált és depressziós betegségeket, burn-out (kiégés) szindrómát okoz.
e) A munka és demokrácia: Az FNA a munkát humanizálná, a demokrácia elvét a munkahelyekre kiterjesztené. A főnök-beosztott viszonyát alapjaiban változtatná meg, mert a munkavállaló kiszolgáltatott viszonyát egyenrangú helyzetbe hozná, a bértárgyalási pozicióját azonos szemmagasságba hozná. Emellett a társadalmi részvételiséget is jobban kibontakoztatná, és ezzel egy új, egészségesebb, emberibb viszonyok alakulnának ki a gazdaságban is.
A GAZDASÁG
Mi a gazdaság feladata? A javak előállításán túl új munkahelyek teremtése? Sokan ezt gondolják. Ez a közgazdasági gondolkodás a hangsúlyt az állandó növekedésre helyezi. Valójában a gazdaság feladata az emberi szükségletek kielégítése, és nem újabb (csak a növekedési kényszerből fakadó) igények felesleges generálása, és azok kielégítése. Ma a gazdaság nem több munkahelyet akar és tud teremteni, hanem nagyobb profitot akar termelni. Tehát a magasabb nyereség érdekében ma a munka egy a csökkenthető költség és a racionalizálások, átszervezések, kiszervezések áldozatává válik.
a) Termelés-fogyasztás-adózás: A máig meghatározó és uralkodó közgazdasági elméletek, mint a klasszikus liberális közgazdaságtan (Adam Smith), a neoklasszikus közgazdaságtan (osztrák iskola, Friedrich von Hayek vagy Ludwig von Mises), a neoliberális (Milton Friedman), a monetatív vagy akár a keynes-i közgazdasági elméletek a kapitalista termelésben jelentkező és állandóan visszatérő krízisekre nem tudtak kielégítő választ adni. Ezek a krízisek ciklikusan ismétlődnek. Ez a termelési-fogyasztási-adózási logika negatív visszacsatolási (egy saját magát felerősítő zárt folyamat) jelenségével magyarázható. Vagyis, a növekvő termelékenység mellett kevesebb munkahelyre van szükség, ezzel kevesebb adózó ember lesz foglalkoztatva. Mivel az adófizető egyre kevesebb az adókat növelni kell, hogy a rendszer ne boruljon. A magasabb adó alacsonyabb nettó fizetést jelent, ez kevesebb fogyasztáshoz vezet, ami kisebb termelést követel és ezzel még kevesebb munkahelyre lesz szükség. És ez a folyamat a kapitalista gazdaságban a történelem folyamán már többször spirálszerűen begerjedt, sok esetben társadalmi feszültségekhez és forradalmakhoz, háborúkhoz is vezetett.
b) A munkanélküliség: Tulajdonképpen csak azok munkanélküliek, akik a tőkéjük kamatjövedelméből képesek megélni. Akiknek nincs munkajövedelmük, azok jövedelem-nélküliek és nem munkanélküliek, mert az egzisztenciájuk biztosításáért folyamatosan túlélési harcot folytatnak. A hajléktalanok nem munkanélküliek, mert folyamatosan azért tevékenykednek, hogy ne haljanak éhen, télen ne fagyjanak meg. Tehát ezek az emberek az életük fenntartása érdekében tevékenyek, nem adózó és nem bejelentett munkát végeznek, azaz hivatalos értelemben munkát nem végeznek, jövedelmük se származik belőle.
c) Az önellátó gazdasági mentalitás: Ma a munkáról még az önellátó társadalom képe uralkodik. Ehhez még a pre-indusztriális munkaethosz tartozik, mikor az egyén saját magáért dolgozott, a saját szükségleteit kielégítette és a fölösleget elcserélte. A mai munkamegosztás alapú társadalomban nem magamnak, hanem mindig másoknak, a közösségnek dolgozom. Szükségleteink önellátása a globalizált gazdaságban lehetetlen, ezért a fogyasztást a jövedelemszerzésnek kell megelőznie. Csak akkor létezhetek és dolgozhatok, ha jövedelmem van. A fogyasztásommal megrendelem a gazdaságtól az árut és visszaigazolom, hogy arra a termékre szükség van. Az önellátó gazdasági tevékenységhez régen föld és eke kellett, a munkamegosztás társadalmában alapjövedelem kell.
d) Az adózás: Az önellátó termelésben a munkámat és annak eredményét, a jövedelmemet adóztatják meg. Ez régebben még normális is volt, mert az értéket inkább az ember és nem a gép termelte és fogyasztási cikkből hiány volt. A modern, munkamegosztó, kapitalista társadalomban az értéktermelés nagyobb része gépesítéssel és automatizálással történik, ami rengeteg élőmunkát tesz feleslegessé és a jövőben egyre többet fog kiváltani. Tehát értelemszerűen az adózást oda kellene terelni, amiből több van, a termékekre, a fogyasztásra és nem a munkára, amiből egyre kevesebb van.
A jövedelemadó problémája, hogy a mai termelésben az állam a gépi termelést támogatja, mert a gépi munka után járulékot és adót nem kell fizetni. A bérjárulékok és az értéktermelés folyamatában beszedett adók globális szempontból az igazságtalan adónemek közé tartoznak. Mivel az áruk árába bele vannak építve a bérjárulékok is, ezzel ezek az exporttal külföldre kerülnek, külföld fizeti meg. A magas német szociális ellátást az fizeti meg aki német termékeket vásárol. Fordítva a termékek árai sokszor azért is lehetnek olyan alacsonyak, mert alacsony szociális stanfdardú harmadik világbeli államokból származnak. A fogyasztási adóval, ha ez minden egyéb adót kiváltana az államok mindig a saját szociális rendszerüket finanszíroznák és ezért ez globálisan igazságosabb lenne.
A mai adózásban a megtizedelés mentalitása a középkortól napjainkig is fennmaradt és logikusnak tűnik, hogy akinek van attól kell elvenni. A megtermelt értékek újraelosztását viszont a fogyasztási adóval is lehet kezelni, mert minden ember fogyaszt. A baloldal kritikája, hogy a fogyasztási adó a szegények adója, mert a gazdagok egy bizonyos értéken felül képtelenek már fogyasztani. Ez jogos kritika a mostani, jövedelemadózási modellben, de kezelhető, ha olyan monetáris szabályzó eszközöket alkalmazunk, melyek a tőke felhalmozását lehetetlenné teszik. A fogyasztási adó alapú finanszírozás is lehet progresszív vagy áruspecifikus, ami az igazságosságot garantálná. Az FNA fogyasztási alapú modellje tulajdonképpen nem plusz költség az államháztartásban, hanem csak progresszív adóvisszatérítés. Ez egy bürokráciamentes, átlátható és igazságos adórendszer része.
|
3. rész: A harmadik témakört, a finanszírozást az első két rész figyelembevételével lehet alakítani.
A finanszírozásban kétféle megközelítés lehetséges. Az egyik mód, ha jelen gazdasági rendszerünkbe akarjuk beleilleszteni az alapjövedelmet. Másik megközelítés, ha az alapjövedelem bevezetése mellett egyéb, a gazdaságot, a pénzrendszert megváltoztató intézkedéseket is foganatosítunk. Természetesen a két alapmegközelítés között létezhetnek átmenetek is. De előbb vizsgáljunk meg néhány, a finanszírozási kifogásokkal kapcsolatos makroökonómiai lehetetlenséget:
- Gondoljunk csak bele, statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt 40 évben Európában a termelékenység (az egy főre jutó reál GDP alapján) négyszer nagyobb lett. Tehát ez azt jelenti, hogy ma egy óra munkával négyszer annyi értéket teremtünk, mint 1970-ben. Tehát elméletileg, ahhoz hogy ma ugyanolyan életszínvonalon éljünk, mint a 70-es években, 1/4 idő is elég kellene legyen a munkához, vagy ha teljes munkaidőben dolgozunk, akkor négyszer jobban kellene éljünk. Tudjuk, hogy egyik sem igaz. Tehát felvetődik mindenkiben az a gyanú, hogy akkor a megtermelt értékekből a dolgozók nem részesednek elég igazságosan, és a termelékenység növekedés nem jár együtt életszínvonal javulással, bérnövekedéssel, vagy jelentős árcsökkenéssel. Tehát elsősorban nem az állami költségvetést kellene megvizsgálni, hanem az elosztási rendszert és a monetáris rendszert, ami a megtermelt értéket elszívja a társadalomból.
- Egy kis logikával az is megérthető, hogy ha egy gazdaság képes volt megtermelni a termékeket, akkor az ehhez szükséges pénz is jelen volt a gazdaságban. Tehát egy bizonyos volumenű GDP-hez egy bizonyos volumenű pénz is tartozik. A GDP egy részét adóként befizetjük és a társadalomban újraosztjuk. Tehát az alapjövedelem nem pénz, hanem újraelosztási hajlandóság kérdése, a pénz csak a vetülete a GDP-nek.
Az FNA finanszírozásáról való gondolkodás azért is időszerű, mert ezáltal megkerülhetetlenné válik az olyan, mostanra egyre gyakrabban kritizált ökonómiai fogalmak felülvizsgálata, mint a GDP meghatározása, gazdasági növekedés, a versenyképesség, a fenntarthatóság, a jólét, a pénz vagy a tőke szabad áramlása. Egy működőképes megoldás valószínűleg megkövetel bizonyos mértékű nemzetközi koordinációt, vagy pedig az innovatív országok közös fellépését.
A) Beillesztett megoldások az adózáson keresztül:
1) A magas jövedelem nagyobb megadóztatása: Az alapjövedelem finanszírozására léteznek különböző javaslatok, például a munkából származó adónemek átcsoportosítása, tőzsdei pénzforgalom és kereskedelem megadóztatása, a kirívó profit megadóztatása, a luxusadó bevezetése stb. Ezek a javaslatok az értéktermelési és a jövedelemszerzési folyamatot adóztatják meg. Ezek nem vonják kétségbe a jelenlegi termelési és fogyasztási logikát, a mai társadalmi ellentmondások mély gyökereit nem keresik, ezért a fő áramlatú politika jobban elfogadja, de az alapjövedelem európai civil szervezetei ezt többségükben elutasítják.
2) A fogyasztásból származó finanszírozás: A legismertebb a Götz Werner-féle modell. Ez egy igazságosabb, egyszerűbb adórendszer bevezetését jelenti, ahol csak egy adónem létezik, éspedig a fogyasztási adó (áfa). Így az adórendszer jobban ellenőrizhető és igazságosabb lenne. Ma az állami adókvóta (a különböző adók összessége) átlagban az EU-ban 50%. A fogyasztási adómegoldásban is ez a kvóta nem változna. A mai adórendszerben munkavállalóktól a rájuk eső százalékot könnyen be lehet szedni, de a nagy jövedelmek esetén a bonyolult adórendszer rengeteg "kis kapura" ad lehetőséget, ahol nagyüzemi, de törvényes adóelkerülés zajlik. Ezenkívül a túlbürokratizált rendszer törvénytelen adócsalára is ad lehetőséget. Németországban az adócsalást 100-160 milliárd euróra becsülik évente. Ez az államháztartási bevételeknek majdnem a fele. Valószínűleg Magyarország esetén sem lennének jobbak a statisztikai adatok. Ezért egy igazságos és átlátható adórendszer az első feltétele az alapjövedelem finanszírozásának.
Az átlátható és igazságos adózás megköveteli a jövedelmekben az adómentes részt. Az FNA viszont megköveteli a finanszírozást. Ez a két feladat az FNA összegében megtalálja a közös megoldást. Tehát az FNA olyan mint egy „negatív adó“, vagyis az FNA nem más mintprogresszív adóvisszatérítés (ez a filmben szemléletesen ilusztrálva). Tehát az FNA nem lehet túl kevés, mert akkor az adózás nem lesz igazságosan progresszív.
Az adórendszer átgondolásának és a fogyasztás alapú adórendszer bevezetésének még a követjező vetülete lenne a gazdaságra:
Jelenleg a gépi munkát munkajárulék nem sújtja. Tehát egy adott érték előállítása közben azt a területet “bünteti” az adórendszerünk, ahol több az emberi munkaerő. A gép után nem kell semmiféle járulékot fizetni, sőt az áfa-ja visszaigényelhető, miközben az emberi munkaerő sokszoros adókkal terhelt. Ennek az ellentétnek feloldására megoldás lehet, hogy az adókat átcsoportosítjuk az áfa-ra. Tehát a munkabér utáni járulékokat lecsökkentjük, vagy adott esetben meg is szüntethetjük, miközben az áfát-t növeljük. Ezzel se a termékek ára, se az adóterhek nem fognak változni. Így nem fogja az adórendszer „büntetni“ azt a terméket jobban, amelyet emberi munkaerő állít elő. Előnye ennek az újszerű adórendszernek, hogy lényegében egytényezős, így az ellenőrzése, beszedése végtelenül leegyszerűsödik és nagyban megkönnyítené a jelenlegi, drága, bürokratikus és korrupt adófelügyeletet. Ennek a változtatásnak az eredményeként az emberi munkának nem kellene versenyeznie a gépi munkával, hiszen adóterhei ugyanolyanok lennének.
Fogyasztási adó esetén az FNA-nak a gazdaságra a következő élénkítő hatása lenne:
- az export növekedne, mert az árak alacsonyabbak lennének
- a foglalkoztatás növekedne, mert a járulék nélküli munka olcsóbb lenne
- nem kellene adóbevallást végezni, mert nem lenne jövedelemadó
- a szociális- és adórendszer bürokráciája megszűnne
- a gépi munka szubvencionálása megszűnne
- az adóleírási kis kapuk megszűnnének
- feketemunka nem lenne, mivel minden bruttó jövedelem egyenlő lenne a nettó jövedelemmel
- a haszontalan munkahelyek megszűnnének
- a társadalomban és a munkahelyeken a döntésekben való részvétel megerősödne és ezzel új dinamikát kapna az innováció és a fejlődés
Természetesen nem akarom eltitkolni a fogyasztási adó esetén jelentkező veszélyek sem, amikre itt külön felhívom a figyelmet és megoldásokat is javaslok:
- Import esetén az fogyasztási adó rárakodik még az árura, ezzel egy nem fogyasztási adóval finanszírozott FNA-s államból érkező termék ára magasabb lenne. Ez inkább a magas emberi munkaértékű árukra vonatkozna elsősorban, a nyersanyagokat kevésbé érintené ez az adózás. Ez fékezné az ilyen jellegű importot, de a hazai gazdaságot ezen termékek előállítására ösztönözné.
- Mivel a fogyasztási adó magas lenne, ezért ez az adócsalással foglalkozó bűnszervezetek számára új lukratív bevételt, még nem kiismert helyzetet teremtene. Viszont mivel csak ez az egy adónem létezne, ezért a terület ellenőrzése könnyebb, fókuszáltabb és hatásosabb lehetne. A mai technikai lehetőségeink az ellenőrzést akár automatizálni is lehetne. Ha minden egyes termék a gyártási folyamatban egy meghamisíthatatlan kóddal, identitással jön forgalomban, akkor ennek adója egy standardizált kasszarendszeren keresztül mindig nyomon követhető lenne.
- Az is tudjuk, hogy az el nem fogyasztott jövedelmeken fogyasztási adó nincs. Ezért olyan monetáris eszközöket kell alkalmazni, amik a tőkefelhalmozást ellehetetlenítik.
3) Tehermentesített költségvetés: Egy leegyszerűsített adózással, egy adónemmel és az FNA bevezetésével a költségvetést nagy mértékben lehetne tehermentesíteni.
Jelenleg a segélyek, a szociális juttatások és az őket felügyelő intézmények költségei hatalmas összegeket emésztenek fel. Ezek megszüntetése már egy stabil pénzügyi alapot jelenthet a gyakorlati megvalósításhoz, hiszen ezek nagy részére nincs szükség, ha az FNA fogyasztási adóalapú finanszírozásáról beszélünk.
B: Rendszerszintű radikális megoldások:
Ha abból indulunk ki, hogy egy nem etikus pénzrendszer egy etikus társadalmat nem működtedhet, akkor be kell lássuk, hogy rendszerszinten kell átgondoljuk a problémáinkat. És valóban alternatív közgazdászok és pénzreformerek egy új társadalom elméleti alapjain már dolgoznak, amikben szerepel az FNA gondolata is. A legnagyobb próbléma, ami a finanszírozás megértést akadályozza, hogy sokan azt gondoljuk a pénznek önmagában rejlő értéke van, olyan mint az arany. Ez nem igaz, ma a pénz nem más, mint egy követelés. Ma a pénz olyan mint az adóslevél, ami a pénz banki könyvelésével magyarázható és ezért, ha a kibocsájtójához (bankhoz) visszakerül, akkor meszűnik.
Értéke csak a megtermelt árunak és a teljesített szolgáltatásnak van. Tehát, ha valamit finanszírozni, akarunk, nem a pénz után kellene kiáltani, hanem a társadalmi értékek után kérdezni! Van-e erre megfelelő mennyiségű áru? Hiszen, elméletileg, ha a pénz megszünne, az alapjövedelmet akár áruban is ki lehetne fizetni.
Ha a társadalomban elegendő termék és szolgáltatás van erre, akkor jogos kérdés:
MIÉRT VAN SZEGÉNYSÉG? MIÉRT VAN EGZISZTENCIÁLIS FÉLELEM?
A finanszírozás kiterjesztésének másik megközelítési módjával belenyúlhatunk akár a teljes gazdasági-pénzügyi rendszerbe is. Álljon itt három példa erre:
1. Az FNA a pénzrendszer reformjával is finanszírozható lenne.Helmut Creutz német pénzrendszerkutató statisztikai tanulmányai kimutatták, hogy a termékek árának a 30-40%-át a kamatköltségek teszik ki, ami a tőketulajdonosok munka nélkül tőkejövedelmükben csapódik le. Ha egy olyan pénzrendszer lenne, amelyben nincs kamat, akkor a termékek ilyen nagyságrendben olcsóbbak is lehetnének, és maradna elég pénz az alapjövedelem finanszírozására is. A jelenlegi pénzrendszer átvezethető lenne egy kamatmentes pénzrendszerbe. Ezt a modellt müncheni finanszírozási modellnek hívják, mert egy ottani FNA munkacsoport dolgozta ki. Tehát ez egy békés és fokozatos pénzrendszerváltást garantálhatna, aminek egyik vívmánya az FNA lehetne.
2. Meg kell említeni a német Wissensmanufaktur munkacsoportmodelljét is. Ez egy három komponensből (pénzreform, földreform és alapjövedelem) álló társadalmi reformprogram. Ezt Andreas Popp több neves professzorral és szabad társadalmi gondolkodóval együtt dolgozta ki, és ennek lényege, hogy a “monetatív” pénzteremtést (Vollgeld) és a Silvio Gesell-féle “folyékony” pénzt vezetne be, amit földreformmal kombinálna. A földet, mint az ősi kultúrákban, közvagyonnak tekintenénk és csak bérlői jogon lehetne birtokolni. A bérlők földbérleti díjat fizetnének, ami az FNA finanszírozásába folyna. Mivel a geselli folyékony pénzrendszer kamatmentes, ezért a termelésben nem rakódnak rá az árukra a kamatköltségeket. Ezzel a pénzkibocsájtással nem a kormány vagy a politika rendelkezne, hanem ezt a pénzt egy közfelügyelet alatt álló hatalmi ág, az úgynevezett „monetatíva“ bocsájtaná ki és így a magán bankok profitmohósága nem drágítaná ennek a pénznek a használatát. Az új pénzrendszer mellett és a földbérletekből kellő mennyiségű pénz folyna be a központi költségvetésbe az alapjövedelem finanszírozására.
3. Talán a legradikálisabb társadalmi reformmodellt egy híres bécsi számviteli professzor, Franz Hörrman dolgozta ki. Ennek alapja egy olyan pénz, ami csak információ, ami a pénznek a valódi és szerinte egyetlen funkcióját töltené be, azt hogy ez értékmérő. Erre a rendszerre viszonylag egyszerűen át lehetne állni, a pénzkezelés banki könyvelési eljárásán kellene csupán változtatni. Ennek a rendszernek a lényege, hogy a pénzt nem a bankok teremtenék, mint ma ez a közhiedelem ellenére történik, hanem a pénzinformációban kifejezett érték magával az értéktermeléssel keletkezne és ezen értékek forgalomba hozásával (igénybevételével) megszünne. Ennek a rendszernek a jogi szerkezete, hogy nem az egyes gazdasági szereplők kötnek szerződéseket egymással és ebben a pénzt körbe adják, hanem minden ember a közösséggel lenne szerződésben. Munkájával egy virtuális közösségi bankban keletkezik az információs pénz és fogyasztással itt meg is szünne.
Egy ilyen társadalomban alapja az együttműködés. Ez egy open source gazdaságot implikálna, amiben nem a konkurencia a fejlődés dinamikája, hanem a valós szükségletek együttműködési alapon való kielégítése. Az árverseny és a profithajhászat megszünne, mert a pénzszolgáltatás költsége (kamat) nem kényszerítené a profitnyerességet, a természetes jólét viszont az árak fokozatos csökkenésével valósulna meg, mivel az a mi költséget okoz, azt a társadalom közös feladata lenne kiküszöbölni. Az erre szükséges technológiákat nem kellene egymás elől dugdosni (szabadalmi jog), hanem minden tudás fokozatosan közösségi érték és tulajdont képviselne. Egy ilyen társadalomban a korrupció is értelmét veszítené és az FNA magából a rendszerből adódna.
Tehát amint felvázolam, az FNA-val kapcsolatos vitákban nem ártana a jogi, a szemléletváltó és a finanszírozási kérdéseket együtt tárgyalni, mert ezek véleményem szerint nem különíthetőek el egymástól. Az alappróblémánk a gondolkodási modellben van. A gözgazdászok a mennyiségi növekedésben gondolkodnak, de ez ma nem releváns. Ha van hiány, az nem a gazdasági kapacitás miatt van, hanem pénzszűke miatt. A politikusaink a teljes foglalkoztatást erőltetik. Ők nem értették még meg, hogy a kapitalizmus nemcsak terméket, hanem munkanélküliséget is termel. A munkanélküliség helyett a munka alól avaló felszabadultakról kellene beszélni. A jövő társadalmában a gazdaság igazi célja a környezeti fenntarthatóság keretei között a természetes szükségleteink kielégítése és a nehéz (nem emberi) muna alól való felszabadítás kell legyen!
„Az még nem teljes ember aki, jól van lakva és nem fázik, de hogy emberi tulajdonságai kibontakozhassanak, jól kell lakjon és nem szabad fázzon.“
1792 – Schiller, Augsburgi levelek
László Zoltán
|
|
Forrás: http://alapjovedelem.hu/index.php/jog-vagy-segely
|
