Marinaleda faluról már a legnagyobb lapok közül is többen cikkeztek (The Guardian, The New York Times, El Pais). Átváltozásának első szakasza a ’70-es években történt, amikor a lakosok valóban nagyon szegények voltak. A faluban 60% fölött volt a munkanélküliség, a lakosok földművesek voltak, saját földjük azonban nem volt. A Franco halála utáni időszakban az egész országban létbizonytalanság uralkodott.
„Megtanultuk, hogy az utópiában nem elég hinni, hanem tégláról téglára kell felépíteni. Türelmesnek kell lenni, és nem szabad megállni, míg az álmaink valósággá nem válnak. Azaz míg nincs mindenkinek kenyere, nincs meg a teljes állampolgári szabadság, és tisztelettel tudjuk a béke szót olvasni. Mi őszintén hisszük, hogy semmilyen jövő nem létezik, ha a jelenben nem építkezünk” – mondta Juan Manuel Sánchez Gordillo polgármester azEl Pais-nak még 1985-ben.
2013 tavaszán Andalúziában 36%-os volt a munkanélküliség, a fiatalok körében még ijesztőbb volt az arány: 55%. Az Európai Központi Bank „rászállt” az országra, a Mariano Rajoy által vezetett kormány pedig olyan törvényeket hozott, amelyek a munkaügy reformját célozták meg. Az alkalmazók könnyebben és gyorsabban elbocsáthatták a munkásokat, jóval kisebb végkielégítést fizetve nekik. Ezek a törvények ma is elégedetlenséget szülnek a spanyol munkások körében, mind a köz-, mind a magánszférában. Andalúzia déli részén még súlyosabb volt a helyzet: naponta kb. 40 családot telepítettek ki lakásukból banki tartozás miatt. Ráadásul a spanyol törvények szerint ezek az emberek akkor is kötelesek fizetni a bankhitelt, ha közben elvették tőlük a lakást. Marinaleda faluban azonban nincsenek ilyen gondok: 2700 ember lakik itt, és minden felnőttnek van munkája.
1979-ben Gordillo polgármester 30 éves volt, ekkor kezdte hivatalát. Azóta folyton visszaválasztják. 1980 nyarán nagy szárazság volt, a falu híre ekkor érte el a világsajtót, ugyanis lakói éhségsztrájkba kezdtek az éhség ellen. „A falu kissé az anarchizmus felé hajlik” – írja a The Guardian újságírója.
„Sosem voltam a sarlós, kalapácsos kommunista párt tagja, de kommunistának, vagy kommunitáriusnak tartom magam” – mondta egy 2011-es interjúban Gordillo, aki úgy véli,Jézus, Gandhi, Marx, Lenin és Che Guevara politikáját követi. 2012-ben a falu ismét a figyelem középpontjába került, ugyanis a polgármester vezetésével elfoglalták a katonaság tulajdonában levő földeket, egy arisztokrata kastélyt, illetve egy nagy, háromhetes dél-spanyolországi menetelést szerveztek, amelyen Gordillo kérte polgármestertársait, hogy ne fizessék ki a települések adósságait. Bemasíroztak a szupermarketekbe, kenyeret, tojást, lisztet, olajat vásárolták, és az élelmiszerbankoknak adományozták azokat. Az élelmiszerbankok a gazdasági válság után alakultak, civil kezdeményezésre, és céljuk, hogy azokhoz juttassák el az ennivalót, akiknek már nem maradt semmijük. A sajtóban Gordillo nagy népszerűségnek örvendett emiatt, Robin Hood polgármesternek nevezték el.
Juan Manuel Sánchez Gordillo több mint harminc éve polgármester (fotó: New York Times)
A falulakók több műszakban dolgoznak, a munka típusától függően. Közösen vetnek, és takarítanak be. Ha egy csoportnak van elég munkája, azt előző nap bejelentik, ugyanis minden este egy kis teherautó járja be az utcákat. A tényleges munka 1991-től kezdődött, az államhoz ekkor került vissza magánkézből egy 1200 hektáros területet, amit megkapott a falu, és rögtön közösen be is vetették. Az új szövetkezet pedig úgy döntött, csak a kemény fizikai tevékenységet igénylő mezőgazdasági munkákat vállalják, hogy a váltásokban mindenki kivehesse a részét. Termesztenek olajbogyót – idetartozik egy olajgyár is -, különböző fajtájú paprikákat, paradicsomot, articsókát, paszulyt, borsót, brokkolit. Ezek feldolgozásához konzervgyárat is építettek, így még több munkahely teremtődött. „Nem az volt a célunk, hogy profitot termeljünk, hanem, hogy munkahelyeket” – mondja a polgármester.
„Úgy hisszük, a föld azé kell legyen, aki megműveli, nem a gazdagoké” – mondja Gordillo. A munka célja nem a hatékonyság, hanem hogy megfelelő mennyiségű termék jöjjön létre, és sose fogyjon el a tennivaló. Épen ezért termesztik a legnehezebben termeszthető növényeket. A szövetkezet nem osztja szét a profitot, hanem minden esetben úgy forgatja vissza, hogy még több munkahelyet lehessen teremteni. Minden munkás ugyanannyi fizetést kap, naponta 47 eurót, napi 6 és fél ledolgozott óra után. Ebből a spanyolországi minimálbér duplája jön ki havonta. A falu ugyanakkor megengedi a privát beruházásokat is: hét kávézó és kocsma van benne, ha pedig mást akarsz nyitni, senki nem gátol meg benne. De ha a Starbucks, vagy a Carrefour akar jönni, annak szigorúan nemet mondanak. „Egyszerűen kitiltottuk őket” – zárja le a témát tömören a polgármester.
Marinaleda jelképpé vált: a gazdasági válságok közepette az összeomlás szélén volt, aztán a polgármester vezetésével olyan hellyé vált, amely akár a kapitalizmus alternatívájaként is felfogható. Egyre több település figyel fel rá világszerte, és ha nem is az igazi kommunista utópia valósul meg benne, de egyfajta kommunitarianizmus mindenképpen.
A 90-es évek elején jelentek meg az első fiatalok és kisgyerekes családok a somogyi Visnyeszéplakon, hogy önellátásra, természetközeliségre, közösségi életre épülő települési modelljüket megvalósítsák. Míg a szomszédos öregfalu lassan elnéptelenedett, Széplak csak gyarapodott. Hit, egymásrautaltság, kemény munka és ökogazdálkodás: a falu több projektjét a Norvég Civil Alap is támogatta, ami azt is bizonyítja, korántsem csak kormánykritikus fővárosi ballibek kapnak támogatást a norvég államtól.
A videó 7 perces.
1990-ben Bariska Gábor elővett egy statisztikai évkönyvet, és kikereste azokat a magyar falvakat, ahol „sokan halnak meg és kevesen születnek”, emiatt olcsóbbak lehetnek a telkek. Így talált rá a zselicségi Visnye község elnéptelenedő külterületére, Visnyeszéplakra. Ötezer forintért vett egy telket, amin nagy dzsungel volt és egy romos ház. Rajta kívül többen is felfedezték vele egy időben Széplakot, a ma már több mint 150 lakossal bíró településrészt.
A Somogy és Baranya megye határán fekvő Visnye község fénykorában majd 600 lakossal büszkélkedhetett, de a XX. század második felében szépen lassan megkezdődött az elnéptelenedése. Visnyén és a hozzá tartozó Visnyeszéplakon 240-en élnek, mára a külterületi lakosság került többségbe. Széplak szerkezetileg olyan, mint egy szellős falu, a házak és a birtokok körülbelül 100-200 méterre fekszenek egymástól. Az áramot is csak az egyik utcába vezették be ’97-ben, csatornahálózat, vezetékes víz és műút nincs a településen. De ezek hiánya sem véletlen.
Mi történik itt?
Az ide költözők azt határozták el, hogy együtt, az adott lehetőségekből fognak megélni, valahogyan úgy, ahogy eleink éltek hajdanán, a természethez közel. A foglalkozás az embereknek itt másodlagos, állatai, földje mindenkinek van, ahogy a helyi iskolában is bárki taníthat, aki ezt a közösség érdekében felajánlja. Amit tudnak, maguknak termelnek meg. A már említett Gábor inkább iparosnak vallja magát, volt egy rövidebb köre a Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki karán, most házakat épít, de azt mondta nekünk, hogy mindig azzal foglalkozik, amire épp szükség van.
Találkoztunk Zaja Péterrel is, aki ’90-ben végzett a BME-n, majd Széplakra költözött, jelenleg elsősorban gyümölcsész, de amikor meglátogattuk, épp őshonos teheneket, borzdereseket fejt, majd a novemberi pár fokban lezuhanyozott a kinti napkollektoros zuhanyzóban. A tejet felesége, Anikó dolgozza fel sajtnak, vajnak, amiből a falubelieknek is jut. A falu polgármestere, Füszfás Balázs hat éve él Széplakon, azért is költözött ide, hogy az ideje nagy részét ne a munkahelyén, hanem a családjával töltse.
A helyiek szerint Széplakban nincs semmi különleges, ők sem azok. Csupán míg a többség mindennap ugyanazt csinálja a fizetéséért, addig ők próbálják távol tartani magukat a „rabszolgamunkától”. Ha kenyér kell, búzát vetnek, ha jön a tél, megnyírják a birkákat, gyapjút fonnak, pulóvert kötnek. Csak azt és annyit, amire és amennyire szükségük van.
Bariska szerint a városban ha esik, ha fúj, be kell menned dolgozni. A főnök dönti el, mikor pihenhetsz, mikor ehetsz, és mikor lehetsz beteg, vagy lehet beteg a gyereked. A városban a csekkek áradatát nem te irányítod, egészségtelen levegőt szívsz, a csillagokat csak könyvből ismered, és a szomszédodnak jó, ha a nevét tudod. És akkor még az elfogyasztott élelmiszerek minőségéről nem is beszéltünk.
A közösség
Füszfás Balázs szerint a település zárt jellege ösztönzi a szoros együttműködést: az első buszmegálló 5-6 km-re van, napi 2-3 busz jár, közlekedni leginkább csak autóval érdemes, egyszerűbb mindent helyben, a szomszédok segítségével megoldani.
A kaláka Visnyeszéplakon egy modern szálakkal átszőtt élő intézmény. Gábor elmesélte nekünk, hogy például Zaja Pétertől rendszeresen kap tejet vagy sajtot, ő pedig cserébe asztalos vagy más iparosmunkát végez Péteréknél, akik a tejet és az elvégezett munka mennyiségét egy füzetben vezetik, hogy látható legyen, éppen merre billen a mérleg. A csere tehát mindennapos, pénzt is használnak, de leginkább csak Széplakon kívül. Szintén Bariska Gábor szervezi a nagyobb közösségi beszerzéseket. Összegyűjti az igényeket, megbízható termelőket, gyártókat keres, kicsit alkudozik, aztán leszállítja a termelői áron beszerzett lisztet, tuját, az állatoknak a mázsányi nyalósót.
Persze nem a túlélés motivál minden közösségi akciót: a széplakiak együtt ünnepelnek, mulatnak, rendszeresen vitatnak meg önkormányzati döntéseket a szűkös faluházban, ahová már lassan nem férnek be. Szóval közösség van, csak egy „nagyobb tető” hiányzik a fejük fölül.
Magyar hagyományokat is támogat a Norvég Alap
Két egyesület is köthető a faluhoz, mindkettőt támogatta a Norvég Civil Támogatási Alap, amely olyanokat is szponzorál, akik szőrén ülik meg a lovat, tarsolyt hordanak, nem hipszterségből van bajuszuk és vallásosak.
A Visnyeszéplaki Faluvédő és Közművelődési Egyesület azért jött létre, hogy saját önkormányzat híján a visnyeszéplakiak érdekeit képviselje Visnyén. Az egyesület az iskola szervezésében is benne volt, most is többek között oktatással foglalkozik: a norvégok 6 millió forintos támogatásából több mint 10 féle képzést kínálnak helyieknek, egyebek mellett gyümölcsészetet, fafaragást, gombaismeretet.
A másik, az Édenkert Egyesület a magyar ökofalu kultúrát próbálja népszerűsíteni. Bariska Gábor elnök szerint kétféle ökofalu létezik: az egyik, ahol a házakon napelem van, az utca végén szelektív sziget, az utakon elektromos autó. A másik, ahol közösség van: az emberek együtt művelik a földet, a füvet az állatok legelik, a gyerekeket szintén együtt nevelik, nem halmoznak, nem törekszenek hatalomra, örülnek a másik sikerének. Az Édenkert Egyesület 2013-ban 2 millió forint támogatást nyert Gyapjú-programjához családos táborok megvalósítására. A gyapjú megmunkálását bemutató programsorozatra főleg családok érkeztek, hogy felnőttek, gyerekek együtt tanulják meg a gyapjúnyírást, -mosást, nemezelést, fonást, festést, farkasolást, kártolást, ványolást, szövést és kötélverést.
Intézményesség a paradicsomban
Visnyeszéplakot egészen 2010-ig a visnyei polgármester vezette, Füszfás 2010-ben egy teljesen leharcolt önkormányzatot vett át. Ma 11 hektárnyi földön gazdálkodnak, hat pásztor vigyáz a közös nyájra és az önkormányzat összesen 36 embert foglalkoztat. Az önkormányzat kihasználja az adódó állami segítséget: 30 millió forintos állami támogatás mellett a település a mezőgazdasági Start Munkaprogram 46 milliójából is gazdálkodhat.
A kilencvenes évek óta többszörösére növekedett a visnyeszéplaki birtokok ára. Híre ment a „Paradicsomnak”, ami újabb leköltözőket vonzott. A közösség tagjai maguk között megállapodtak, ha eladják a birtokukat, akkor azt csak „hasonszőrűeknek”, akik vállalják a Széplakra költözést, és nem drágábban, mint a telek vételi ára és a hozzáadott érték együtt. A faluban mindenki aláírta, kivéve a vadászokat és az őslakosokat, szóval a kérdés nem lett megoldva. Annak azért híre ment, hogy keményen kell dolgozni, és a falu törekszik arra, hogy maga válassza ki az új lakosait.
Nincs „kényszerített oktatás”
A Visnyeszéplakhoz legközelebb eső iskola 25 km-re, Kadarkúton található, az első buszmegálló viszont egy több kilométeres erdei séta után érhető el. Mióta Széplakon születtek gyermekek, a szülők szerettek volna saját iskolát. A Faluház állandó iskolává alakítását még Magyar Bálint oktatási minisztersége idején meszelték el a vízelvezetés hiányára hivatkozva, azóta többféle megoldással is próbálkoztak, ma a mezőörsi Magyar Műhely Alapítvány neve alatt alapítványi iskolaként működnek. Jövőre nem tudják mi lesz, ha csökkentik az alapítványi iskolák támogatását. (Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter legutóbb már úgy nyilatkozott, hogy erre nem kerül sor. – szerk.)
Ha öt-hat ötödikes korú gyermek van a faluban, akkor a gyerekek szülei felosztják egymás között a szaktanári pozíciókat. Az alsó tagozat négy osztálya összevontan működik, minden gyerek persze a korának megfelelő oktatást kap. Gábor tesióráján volt hordóra dobás kosárpalánk hiányában, atlétikai mutatványok, amerikai foci – és elképzelhetetlenül finom alma. Mindig próbálnak alkalmazkodni az aktuális alaptantervhez, de kihasználják a természet, a helyszín adottságait, szeretnek művészkedni, faragnak, szőnek, fonnak, nemezelnek.
A fenntartható fejlődés egyik lényegi eleme az, hogy hosszabb távra, akár 20-30 évre is előre tervezzünk. 20 vagy 30 év múlva ugyanis a termőföld, mivel mindenhol egyre fogy, ugyanakkor egyre nő a Föld népessége miatt az újakra, jelentős értékkel bíró természeti erőforrássá lép elő. Ezért védenünk kell, és vissza kell térnünk őseink életmódjához, azaz mindent saját magunknak kell megtermelnünk. Ne vegyél idegen árut, vegyenek ők magyart! A monarchiában vagy a KGST alatt a birodalom éléstára voltunk. Miért kell, hogy ez ma másképp legyen?
A videóban bemutatják Rozsányt, hogyan működik a fenntarthatóság náluk, és a közben főzéstudománnyal is megismerkedünk. A videó 1 órás.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rozsály már a rendszerváltás után az önfenntartás útjára lépett: mindent maga termel és maga állít elő. A nyolcszáz lelkes falu a Start munkaprogram mintatelepülése lett. Hogyan lehet egy ukrán–román határ közelében lévő települést élhetővé varázsolni?
A Start munkaprogram elsőként a fehérgyarmati kistérségben indul el, jelentette be idén ősszel Papp Károly, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára. A hét elemből álló országos program elsősorban az állattenyésztésre és a növénytermesztésre fókuszál, emellett földutak és patakmedrek rendbetételében, belvízelvezető rendszerek karbantartásában, illetve illegális hulladéklerakók felszámolásában is részt vesznek a foglalkoztatottak.
Az ország 525 települését érintő projekt előkészületei elsőként a fehérgyarmati térség negyvenhat településén kezdődtek el. A román és az ukrán határ közelében lévő Rozsály a program éllovasa. De nem csak azért, mert a térség földterületeinek negyven százaléka itt található.
A föld alap
A rozsályi modell már a BBC érdeklődését is felkeltette, akik a jövő héten jönnek forgatni. A rozsályi minta lényege, hogy egy település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő úgy, hogy közben a külvilág hatásait kizárja és csak helyi vállalkozókat foglalkoztat.
Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a képviselő-testület úgy döntött, nem minden földet ad magánkézbe. Nyolcvanöt hektár föld önkormányzati tulajdonban maradt. Egy évvel később az önkormányzat létrehozta a Rozsály Községért Jóléti Szolgálat Helyi Alapítványt, amely az önkormányzati föld egy részének bérlője. (Az önkormányzati közcélú foglalkoztatás keretén belül a közmunkás terméket, hasznot nem állíthat elő, pedig ezzel az állam saját magától veszi el a pénzt, hiszen az önkormányzat is állami szerv – fejezi ki értetlenségét a nagyközség vezetője. Ezért néhány évvel ezelőtt megalapították a Rozsály Község Jóléti Szolgálat Alapítványt, és ez a civil szervezet kezeli az önkormányzat földjeit. – A legtöbb helyen a civil szervezetek és az önkormányzat riválist lát egymásban, mi azonban egymással összehangoltan, közösen dolgozunk a községért – magyarázza Sztolyka Zoltán. Az alapítvány bérleti díjat fizet az önkormányzatnak a földhasználatért cserébe, az önkormányzat viszont az alapítványtól vásárolja meg a földeken termő kukoricán meghízó sertéseket. Ez az eredményes és hatékony működés alapja. - forrás: MNO)
– Az önellátás Rozsályon úgy indult, hogy először felmértük a szükségletet, mennyit kell termelnünk az önkormányzati földeken, mennyi zöldségre, húsra van szüksége a konyhánknak – mondja Sztolyka Zoltán, aki 2006 őszétől polgármester Rozsályon.
Az önkormányzati gazdaság udvarán fogad minket.
– Mindent, ami kell, magunknak megtermeljük. A földműveléshez szükséges eszközpark megvan: van öt darab MTZ típusú traktorunk, egy kombájnunk, egy teherautónk. Az MTZ-hez azért ragaszkodunk, mert azokat meg tudjuk szerelni a műhelyben, nem kell fizetni az alkatrészekért – mutat körbe a műhelyben, ahol az esztergapadon két munkás dolgozik. Baltákat készítenek favágáshoz. Az önkormányzati földeken főleg takarmányt termesztenek. Kukoricát, napraforgót, zabot és árpát. Van még két hektár gyümölcsös, főleg alma- és meggyfákkal, amelyek termését a közétkeztetés hasznosítja.
A fő elv: ha csak lehet, külsős vállalkozó ne jöjjön Rozsályra, mindent önerőből akarnak megoldani. Ahhoz, hogy a gyümölcsöst be tudják keríteni, betonoszlopot vásároltak. Ez adta az ötletet, hogy létesítsenek betonüzemet is. Betonoszlopot már eladásra is gyártanak, emellett térkövet is öntenek.
A polgármester elmesélte, hogy meghívták egyszer egy konferenciára, ahol a japán fűzről volt szó. Ő felállt, és elmagyarázta, hogy van annál egy sokkal jobb megoldás: az almafa, a meggyfa és a körtefa. Azt is minden évben lemetszik, de még gyümölcsöt is terem, amiből lekvárt, vagy pálinkát is lehet készíteni.
Az önkormányzatnak van hetven darab sertése, amiket a saját tulajdonú vágóhídon dolgoznak fel. A környező települések közül csak Rozsályon van vágóhíd. A legközelebbi huszonhat kilométerre, Fehérgyarmaton található.
– Van saját földünk, traktorunk, traktorosunk, sertésünk. A sertés trágyát ad, ami a földbe kerülve visszaadja a talaj erejét. A sertésből ebéd készül, amit a gyerekeink esznek meg. A felesleget megeszik a sertések, amiket a saját vágóhidunkon vágunk le. Minden mindennel összefügg, és az egésznek az alapja a saját föld. Ha valami hiányzik a láncból, akkor külsőst kell igénybe venni. Minél több külsőst veszünk igénybe, annál kiszolgáltatottabbak leszünk – foglalja össze a rozsályi önfenntartás lényegét a polgármester.
Az önkormányzati konyhán naponta négyszáz adagot főznek, amit főleg az iskolások fogyasztanak el. Az iskolába 243 gyermek jár, közülük 85 rozsályi, a többiek a környező településekről járnak be. Ők naponta háromszor ingyen étkeznek. A sertéseket nem csak a közétkeztetésben hasznosítják. A rozsályiaknak lehetőségük van kedvezményes áron sertést vásárolni. A vételár felét kell előre befizetni, a többit ráér később. Viszont amíg valaki nem fizette ki a tartozását, az önkormányzat által nyújtott egyéb lehetőségeket nem veheti igénybe. Ilyen például téli időszakban a kedvezményes tűzifa is. Volt olyan év, hogy az önkormányzat 3500 mázsa tűzifát adott kedvezményes áron a rozsályiaknak. Mivel a jogszabály megengedi az önkormányzatoknak, hogy a lakásfenntartási támogatást természetben adják, így Rozsályon sok család ezt ebben a formában kapja meg. Ennek köszönhetően a településen szinte megszűntek az illegális fakivágások.
Szabadulni a gáz fogságából
A nyolcszáz lelkes Rozsályon a közművesítés minden portán megoldott. Víz, gáz, telefon, szennyvízhálózat, internet, kábeltévé, kinek mit enged a pénztárcája. Még helyi tévé is működik, amit a környező tizenkét településen lehet fogni. A képújságon főleg közérdekű információk, üzleti hirdetések láthatóak. Ha Mariska néni kifizet havonta háromezer forintot, képújságon hirdetheti a terményét.
– A gázt a kilencvenes évek végén mindenhová bekötötték, de a lelkesedés gyorsan alábbhagyott, mert rájöttünk, hogy a gáz jóval drágább, mint a tűzifával való fűtés. A cigánysoron nincs is olyan, aki gázzal fűtene – mondja a polgármester.
Az önkormányzat intézményeiben is hamarosan áttérnek a helyi tüzelésre. Elsőként az általános iskolában, ahová már be is szerelték a venyigekazánokat. Már csak a kémény hiányzik, amit a hétvégén szállítanak Ausztriából.
– Két éve vettünk egy venyigebálázót, idén pedig pályáztunk még egyre. Szeretnénk teljesen átalakítani a fűtési rendszerünket. Jelenleg tízezer bálánk van, ami másfél évig biztosítja az intézményeink fűtését. Ha kész lesz az iskola kéménye, le is vágom a gázvezetéket – mondja a polgármester, akitől megtudjuk, az iskola gázszámlája a téli időszakban havonta másfél millió forint, így éves szinten öt-nyolc millió forintot lehet megtakarítani a kazánfűtéssel. Az iskola után a polgármesteri hivatal következik.
Rozsályon a lakosság húsz százaléka cigány. A polgármester azt vallja, akkor élhető egy település, ha visszahozzuk azokat a régi közösségeket, ahol mindenkinek megvolt a maga szerepe. Parasztnak, gazdának, csendőrnek, tanítónak, cigány embernek. A polgármester elmondta, nagyon jól együtt tud dolgozni a cigányokkal, közülük is csak egy elenyésző kisebbség az, aki nem akar dolgozni.
– Négy szabály van, amit be kell tartani. Pontosan kell jönni, el kell végezni a munkát, nem szabad inni, nem szabad lopni – sorolja a polgármester, aki bevallja, nem minden emberen segít, csak azokon, akik maguk is akarják, hogy segítsenek rajtuk.
A cigánysor végén lévő szociális fürdőt is a Jóléti Alapítvány bérli. Ezt azért építették, mert a cigánysoron lévő harminc házból csak kettőnek volt fürdőszobája. Zuhanyozni és egy forgótárcsás Hajdú-mosógéppel mosni is lehet, a fenntartási költségeket az önkormányzat állja. Megtudjuk, az előző ciklusban kijött az ombudsmani hivatal egyik képviselője, mert valaki bejelentette, hogy Rozsályon elnyomják a cigányokat. Érdeklődött, hogy vajon a falu valamennyi utcája el van-e látva megfelelő infrastruktúrával, például közfürdővel, s ha nem, akkor mit kíván ez ellen tenni. A polgármester azt válaszolta, döntse el a magas jogvédő hivatal, hogy az esélyegyenlőség jegyében mit tegyen: lerombolja a közfürdőt, vagy minden utca végén építsen egyet. A jogvédők azóta békén hagyják.
A szociális boltot is az alapítvány működteti, nonprofit jelleggel, így az árucikkekhez a szokásosnál jóval kedvezőbben lehet hozzájutni. A helyi őstermelők behozhatják terményeiket, polcpénzt vagy egyéb költséget nem kell fizetniük, csak a permetezési naplót kell bemutatniuk. Nemcsak rozsályiak, hanem a környező települések őstermelői is élnek ezzel a lehetőséggel.
A kiskertekben megtermelt zöldségek az üzlet közepén, kis faládákban sorakoznak. Mindegyik ládán ott a termelő neve, címe, így a vásárló tudja, kitől veszi a káposztát, paprikát, paradicsomot. Lehet még termelői mézet kapni és hamarosan majd lekvárt is. A bolttal mindenki jól jár. A termelő is, mert egy kis jövedelemforráshoz jut, a vásárló is, mert olcsóbban kapja meg a terményeket, és az a hat közmunkás is, akik korábban a kereskedelemben dolgoztak, de munkanélkülivé váltak.
A polgármester édesapja, Sztojka Gábor az önkormányzati uradalmat vezeti. A kilencvenes években a földosztási bizottság elnöke volt, így nagyrészt neki és az akkori polgármesternek, Ignácz Zoltánnak köszönhető, hogy az önkormányzat nem adta el az összes földjét. Sztojka Gábortól megtudjuk, a foglalkoztatást Rozsályon úgy próbálják megszervezni, hogy ahol lehet, a gépeket kiiktatják a munkafolyamatból. A traktor üzemanyagot fogyaszt, a ló nem. Ezért a fát lovasfogat hordja be a gazdaságba. Az önkormányzatnak tizenhat pónilova van. A gyerekek nagy örömére a pónilovakon a tornaórák során lovagolni is lehet.
Értékteremtő közmunka
Rozsályon kilencvenen kapnak segélyt, közülük hatvanöten dolgoznak közmunkában. Az önkormányzatnak százhúsz állandó alkalmazottja van. Az önkormányzati gazdaságból reggelente negyvennyolc közmunkás indul dolgozni. A polgármester szerint az „Út a munkához” program nagyon pazarló volt, mert amit két ember el tudott végezni, arra bejelentettek nyolcat, így a pénzt a közös kalapból vették ki, és annak adták oda, aki nem csinált semmit.
– Volt, amikor vitáznom kellett a munkaügyi kirendeltséggel, mert nem szemétszedő munkást kértem, hanem lovászt vagy kombájnost. Szerencsére most ez változott, és végre az értékteremtő munkára adják a pénzt. Nálam hatvan ember termelőmunkát végez. Fát vág, javít, arat, vet, báláz. A polgármester elárulja, hogy Pintér Sándor belügyminiszter és Papp Károly, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára többször is kikérték a véleményét a közmunkaprogramokkal kapcsolatban.
– Azok ott ketten hetvennyolcezer bruttót keresnek, ők pedig ötvenhétezret. Mind a négyen nyolc órát dolgoznak naponta – mutat a lovas szekérre, ahonnan épp a fát pakolják le.
A polgármester úgy látja, a kormány rosszul kommunikálta a közmunkaprogramot, mert nem mondták el, hogy a nagyobb bért mindenki megkaphatja, akinek szakiskolai végzettsége van. Úgy véli, ha valaki tizennyolc éves koráig nem képes az állam pénzén kitanulni egy szakmát, akkor nem is érdemel több pénzt.
A szomszédos települések önkormányzatai nem rendelkeznek saját földdel. Ha krumpli kell, beülnek az autóba, és Fehérgyarmaton vesznek meg mindent. De az önellátás nem működik mindenhol.
– Azok a falvak, amelyeknek csak annyi földje van, amennyi a temetőben, azok nem tudják majd ezt a programot megvalósítani. Ha van föld, és az önkormányzat termelni kezd, a legfontosabb, hogy felkészüljön, mert ezzel érdeket fog sérteni. Ha a konyhára eddig Kiss Pista szállította a húst, akkor az ő érdeke fog sérülni. Minél nagyobb egy város, annál komolyabb érdekek sérülhetnek. Nem egyszerű játék ez – figyelmeztet Sztolyka Zoltán.
A szomszédos Gacsály most nagyon nehéz anyagi helyzetbe került. Az általános iskolában elzárták a gázt, mert az önkormányzat nem tudta kiegyenlíteni a számlát. Ez az a bizonyos kiszolgáltatottság, amit Rozsály mindenképpen szeretne elkerülni. A gacsályi időseknek Rozsályon főztek ebédet, az önkormányzat cserébe bontott téglát kapott. Itt jól működik a cserekereskedelem.
– Ha én lennék a miniszterelnök, nem foglalkoznék a leminősítésekkel – térünk át a gazdasági kérdésekre. – Azt mondanám, nem baj, minősítsetek le, és egyétek meg az értékpapírokat, mert mi mostantól fogva gabonát, húst nem fogunk vinni nektek. Magyarországnak hatalmas föld- és vízvagyona van, ami az elkövetkező időkben nagyon fel fog értékelődni. Ha a hitelminősítők annyira lehúznak minket, hogy Magyarországra senki nem akar befektetni, akkor is biztosítani kell, hogy a földeken ne álljon le a termelés. Üzemanyag-tartalékot kell felhalmozni, hogy a gépek tudjanak termelni. Ha nem sikerül, nincs mese, be kell fogni a lovat, az ökröt. Ha évszázadokon át működött, most miért ne menne? – tárja szét a kezeit Sztolyka Zoltán.
Rozsálynak nincsenek nagyra törő tervei. Azért egy befektetői csoport most négymilliárdot szeretne rideg állattartásra beruházni. Tervezik őshonos magyar halfajták tenyésztését is. A jövőben szeretnénk tyúkokat is tartani, hogy a tojást is maguk állíthassák elő. Panyolával létrehoztak egy szociális szövetkezetet. Azokat a termékeket, elsősorban lekvárt, pálinkát, szörpöt, amelyeket Szatmárban állítanak elő, egységes csomagolási formában értékesítenék. Ez lesz a Szatmári Ízek Háza, amely beruházásra harminchárom millió forintot nyertek. A két diplomás polgármester azt tartja a legfontosabbnak, hogy amit eddig elért, azt fent tudja tartani. Ahogy fogalmaztak, az örökséget nehezebben megtartani, mint megkapni. (Lass Gábor)
Az oldal célja hogy tartalmat és ismeretet közöljön. Olyan tartalmat ami tudást hordoz, és bemutatja az olyan alternatív gazdálkodási, gazdasági formákat, amelyek ma megtalálhatók.
Az oldalon másolt tartalmat (forrásmegjelöléssel), saját írást, könyvajánlást és sok sok hivatkozást fogtok találni.
Összeakarom kapcsolni, a különböző mozgalmakat, és platformokat, és egy egységes képet festeni a magyar civil mozgalmakról, amelyek alternatív módot kínálnak a megélhetésre.
