forrás: http://recity.hu/a-keleti-ut-buddhista-kozgazdasagtan/
A keleti út: buddhista közgazdaságtan
Ma már egyre többen tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi (túlzott) fogyasztáson alapuló életmód hosszú távon fenntarthatatlan – a szaporodó környezeti problémák élesen rávilágítottak erre. Ennek ellenére ténylegesen csak kevesen hajlandóak változtatni pazarló életmódjukon, így több mint negyven évvel az első megjelenése után még mindig aktuális E. F. Schumacher klasszikusa, „A kicsi szép”. Sőt, aktuálisabb, mint valaha!
Az 1973-ban született könyv olvasása közben kimondottan érdekesnek találtam a buddhista létszemlélet ötvözését a gazdasági működéssel, mert azt bizonyította, hogy másképp is tekinthetünk munkára, gazdagságra, értelmes életvitelre, mint ami számunkra – a nyugati világban – megszokott.
Rögtön adódik a kérdés, hogy miért pont a buddhista létszemlélet az, melyet tanulmányozásra érdemes életfelfogásnak tekinthetünk?
Elsődlegesen azért, mert egy nagyon gyakorlatias megközelítése annak „ahogy a dolgok vannak”. Vallásnak nem tekinthető, ugyanis nem szükséges hinnünk semmiben – a buddhista gyakorlás természetes következménye a megtapasztalás általi tiszta gondolkodás. Hogy ez mit jelent? Lehet kezdeni a gyakorlást!
A buddhista közgazdaságtan, a buddhista elvekre alapozva a gazdagság, sikeresség, boldogság újfajta megközelítését nyújtja. A mainstream közgazdaságtan önérvényesítő szemléletmódjával szemben itt mások önzetlen szolgálata áll; a kizsákmányoló gazdálkodással szemben az ökológiai fenntarthatóság, az ökológiai lábnyom csökkentése; a fogyasztásorientáltsággal szemben pedig a boldogságra való törekvés.
(G. K. Chesterton)
A nyugati közgazdaságtanban a fogyasztás az elsődleges célkitűzés, minden más csupán eszköz ennek szolgálatában: a munkaerőnk, a tudásunk és a Föld természeti erőforrásai.
A nyugati szemlélet alaptézise, hogy a munka gazdasági erőforrás, és a megélhetésért kell dolgozni, amit (általában) szükséges rosszként élünk meg. Munkáltatóként költséghatékonyabb az automatizálás, minél több emberi munkaerő gépek általi kiváltása, munkavállalóként pedig a munka egyfajta kellemetlenség, amin túl kell esni azért, hogy elnyerjük jutalmunkat, a fizetést.
A buddhista elgondolás ezzel szemben teljesen más gyökerekből fakad. Itt a munka nemesíti az ember személyiségét, segíti, hogy legyőzze önzését, megtanít együttműködni más emberekkel, önfegyelemre nevel és létrehozza az emberi élethez szükséges javakat és szolgáltatásokat. Fontos, hogy a munka értelmes tevékenység legyen, helytelenítik a dolgozó számára értelmetlen, unalmas munkavégzést.
(Georg Klein)
Nyugaton a sikert abban mérjük, hogy mennyi dolgot birtoklunk, a jólét számunkra legtöbbször fontosabb, mint a jóllét. Egyfajta örök elégedetlenség állapotában hajszoljuk a ’minél többet’ és egész életünk az anyagi dolgok megszerzése köré szerveződik – ennél magasabb rendű eszmét nem kínál a leginkább elfogadott és követett neoklasszikus közgazdaságtan, vagy a belőle fakadó irányzatok.
A buddhisták a létforgatagból való szabadulást és a megvilágosodást tekintik végső célnak, ennek eléréséig pedig a boldog, emberhez méltó életmenetre törekszenek.
Ahhoz szeretetre van szükség, s a szeretet érzése fejleszthető.
(Dalai Láma)
A gazdagság nem áll útjában a szabadulásnak, sőt a fizikai jóllét az emberi élet fontos része – a probléma a gazdagsághoz való ragaszkodásban és a sóvárgásban rejlik. Az arany középút eszméje mentén egyik irányba sem preferálják a kilengést: az aszkétizmus vagy éppen a dolgok túlzott hajszolása sem vezet a kiegyensúlyozott, boldog élethez. Szükséges ezért a vágyak csökkentése, amihez segítséget nyújtanak a különféle meditációs technikák, melyekkel meghaladhatjuk hétköznapi tudatszintünket, tágabb perspektívából tekinthetünk életünkre – közelebb kerülve ezzel a fentebb említett tiszta gondolkodáshoz, tudathoz.
Alapvető különbség tehát, hogy a buddhista szemlélet alacsony fogyasztás mellett az emberi jólléthez szükséges kívánalmakat igyekszik teljesíteni, míg a nyugati közgazdaságtani felfogás a mesterségesen felgerjesztett szükségletek kielégítését tartja ideáljának, az emberek jóllétével és boldogságával nem törődve, a fogyasztás maximalizálására törekszik.
A buddhista gazdasági modell rokonságot mutat a napjainkban egyre ismertebbé váló közösségi gazdasággal, melynek alaptézise a források és termékek megosztása, illetve a termelők és fogyasztók közötti harmonikus együttműködés.
A buddhista közgazdaságtan irányelveinek követésével lehetőségünk nyílna egy ökológiailag fenntarthatóbb, emberhez méltóbb, elégedettebb életre.
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép, Katalizátor Könyvkiadó, Budapest, 2014 (Második kiadás)
Láma Ole Nydhal: Ahogy a dolgok vannak, Tibeti Buddhista Közösség, 1995