https://laciagazda.wordpress.com

"Nem hittem volna, hogy 34 éves fejjel nekivágok egy nappali tagozatos egyetemi képzésnek, de amikor a debreceni önkormányzat felszólító levelet küldött, hogy sürgősen menjek utcát seperni, mert már olyan régóta vagyok papíron munkanélküli, akkor örömmel nyújtottam be az önkormányzati irodába a frissen megszerzett iskolalátogatási igazolást, és a kérvényt az addigi segélyem megszüntetésére. Ez volt 2011 szeptemberében. Októberben töltöttem a 35-öt, ezért ez volt a legutolsó pillanat, hogy állami támogatott képzésben részesüljek. Ehhez persze már januárban be kellett adnom a felvételi lapot. Eddig meg sem próbálkoztam az egyetemmel, mert középiskola után már nem fűlt a fogam a folyamatos egzecíroztatáshoz. De most úgy gondoltam, két évet kibírok nappali képzésen. Szégyen-gyalázat, fusizni sem tudok annyit, hogy magamat ellássam, szüleim támogatására szorulok még mindig.

A Debreceni Egyetem idén először indított okológiai gazdálkodó képzést, ezért kicsit kísérleti jellege is van az egésznek. Sok közös tantárgyunk van a növényvédősökkel és gyógynövénytermesztőkkel. Nem volt nagy kereslete ennek a szaknak, jelentkeztek rá vagy 10-en (ez a hivatalos létszámunk), effektíve járunk hatan, plusz egy végzett gyógynövényes, aki megélhetési tanuló, kell neki a segély és a nappalis jogviszony. De a többiekben sem buzog a fenntarthatóságra való törekvés. Ezért, és életkorom miatt is kilógok a sorból. Amíg én partnerként kezelem az előadókat, jóban vagyok velük és órán kívül is elbeszélgetek velük, addig a csoporttársak a középiskolás rutinjukból kiindulva inkább ellenségként kezelik őket. S ilyen a tantárgyakhoz való hozzáállásuk is. Pedig olyan tantárgyaink vannak, hogy szerintem ezt minél több embernek ismernie kellene, aki valaha is kapát fog a kezébe. Célom nekem is az önellátás, vagy az ahhoz minél közelebb álló gazdálkodás, de inkább elviselem az eszköztelenséget, mint a tudatlanságot. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen."